Kétszer végigjátszva (először Medium majd Maximum Security-n) nem változott a benyomásom a The Callisto Protocol-ról. A 2/3-áig beszippantott, az utolsó harmad viszont jelentősen csorbított az élményen. Ordas hibái, hiányosságai ellenére az egészét nézve mégis marhára élveztem.

A Black Iron (Isolation-re hajazó) belső terei, keskeny járatai, olykor nyálkás ocsmányságokban, gőzben fürdő, villódzó, statikus, tompa fényekkel tűzdelt folyosói, szobái, a Callisto hólepte, viharos felszíne, a Jupiter az Europa-val társuló távoli látképe, stb letaglózóak. A parafaktor ha nem is idegborzolóan félelmetes, a suspense-t kifejezetten sokáig ki tudja tartani a már szóba hozott 2/3-ig és nagyon tetszett, hogy itt sem lehet mindig tudni mikor jelenik meg egy-egy fenyegető ellenfél. Ezáltal a játék komótos tempója borzasztóan feküdt nekem.

A közelharc eleinte nehezen ment, de idővel rá tudtam érezni a ritmusára és aztán piszkosul adta. Lassú, megfontolt, de kőkemény összecsapások vannak, hallani ahogy a Stun Baton csattan az egyébként baromi szívós rondaságokon és apránként darabolja őket, rohadt jó. A Grip kesztyű és a lőfegyverek bővülésével taktikusabbá váltak a küzdelmek és külön tetszett, hogy egyes helyiségekbe való belépésnél figyelembe kellett venni a környezetet, megkímélve magamat egy időre a hosszadalmas konfrontálódástól. Btw, szuper hangzású a game. A fegyverek fejlesztését szolgáló, boltként funkcionáló printer rendkívül ötletesen megvalósított, ugyanakkor egy Safe opció nem ártott volna neki. A sztori nem eget rengető, kvázi panellistából építkezik, de a maga módján halad előre, így a játék hosszával nem volt bajom.

Josh Duhamel, Karen Fukuhara és Sam Witwer korrekt alakítással töltik meg precíz megjelenítésű, nem igazán rétegelt, de némileg árnyalódott karakterüket. Jacob klassz kiállású protagonista, remélem a sztori DLC-ben róla vagy Dani-ről még több háttérmotiváció fog kiderülni. Az alkotógárda végett elkerülhetetlen a Dead Space-szel való hasonlítás, de őszintén szólva amilyen hamar belekerülünk az eseményekbe, harcokba, a tarkóra égetett HUD után csak nyomokban jutott eszembe a 2008-as mestermű. Ellenben a hibái 2. alkalommal is szúrós szálkák maradtak.

Szerintem megvan a játéknak a maga hangja csak még baromi csiszolatlan sok helyen. A kézitusa mint mondtam írtó szórakoztató, csak 1v1-hez van igazítva. Ha úgy adódik, hogy egyszerre meg lehet ütni két ellenfelet, az egyik úgy ahogy kell kapja, míg a másik rezdületlen marad. A lopakodós szakaszok is tök jók, bár itt mutatkozott meg, hogy az AI helyenként nincs a helyzet magaslatán. Konkrétan volt, hogy ha az egyiket leszúrtam hátulról, addig a másik 2 centiről nem is érzékel. Kicsivel több izgalmat belevihettek volna ezekbe.

A checkpoint rendszer nagy ritkán oké, de túlnyomó részt botrányrossz. Egy dolog, hogy sokszor érthetetlen helyeken villan fel a jelzés (akadt, hogy létramászás és cutscene közben is wtf?!), de hol 2, hol 20 percenként ment. Hiába van Save Game, odahúzza az előző checkpoint-hoz. Ráadásul volt, hogy bizonyos visszatöltéseknél nemcsak az eldobott, de még az asztalon lévő alaploot-ok is eltűntek. Bár ez lehet inkább bug volt, de na! Nem is beszélve, hogy egyes bossharc kezdetekor rögtön ment egyet a játék, leredukálva ezzel a reakcióidőt a felkészülésre.

A röhejesen kevés 6 slot-os inventory is irritált és hiába bővült később, a növekvő fegyverarzenál lőszerei miatt ugyanúgy szűkölködtem a helyekkel. Mennyivel felhasználóbarátabb lett volna, ha csak az eladható tárgyakat egy külön szegletben kezelte volna a játék. Én speciel rá szoktam szánni az időt, hogy visszamenjek a legapróbb cuccért is, de gyakran nem engedett vissza a játék. Különösen az egyik bossfight-nál volt rémidegesítő. Esélyed nincs lootolni közben, mert nonstop ki kell kerülni a támadását, és utána az ajtó mögötted bezárul.

És valóban a transport platform-os résztől (ami amúgy nagyon hasonlít a Dead Space 2 bulldózeres szakaszára, és amit ott is utáltam) vált át a játék tónusa a kimérten haladó stílusból, bossharcokkal teli kissé fárasztó akciózásba, ahol a korábbi kiváló hangulat is degradálódik. Tök jópofának tartottam először, hogy lehet cserélgetni a pisztoly csöveit, manuálisan átalakítani egy másik fegyverré, de főhősünk mire végrehajtja ezt a műveletet (kb. 7-8 mp) addig 6-szor péppé vert a főgonosz, és a mentésnek "hála" nagy nehezen tudtam időben reagálni. Olyan érzésem volt mintha nem is ugyanaz a csapat csinálta volna az utolsó harmadot. Amúgy Resi-s beütésűnek is lehet beállítani ezt a részt, csak ott van rendes mentési rendszer, dinamikusabb mozgás, kézre esőbb fegyverváltások, perfect inventory menedzsment.

De minden kiforratlanságával együtt egészen szórakoztatott. Mondjuk a 2/3-ig egy stabil 9-es, a maradék végső harmad pedig 7-es. Rengeteg finomhangolás kell még hozzá, hogy zseniálissá érjen, de a kraft ott van benne. A story DLC-re vevő leszek és nagyon remélem lesz folytatás.
A launch trailer-ben felcsendülő Lost Again szám pedig valami egészen eszményien szép. Örültem, hogy a játék egy pontján és a stáblistában szintén viszont hallhattam.



Update: Most, hogy nekivágtam szám szerint a 7. végigjátszásnak (eddig volt Medium Security, 2x Max Sec, Max. Sec+, Hardcore, Hardcore+, és most a nemrég kiadott (03.14.) Contagion nehézség), jó adag csiszoló patch után és kiismerve a játék kiskapuit arra jutottam, hogy per pillanat rohadtul élvezem a game-t néhány továbbra is zavaró gikszere ellenére, így egy plusz csillaggal megtoldom a kialakult élményt. Nyilván kisebbségben vagyok, de nem tehetek róla, piszkosul játszatja magát nálam.

Update 2: Kicsit tartottam tőle, hogy mennyire illeszkedik a játék mechanikájához ez az ellenséges hullámokat legyűrő (05.23-án megjelenő) Riot Mode, de az van, hogy elvittem 50+ wave-ig. A Hazmat suit pedig piszok menő!