Kerek 10 évet ölelt fel a gyerekkoromból ez a korszakos játék, azon belül is az 1.6-os verzió. Mostanra már nem annyira tud lekötni, sokkal inkább érdekelnek a story-base, egyszemélyes kampánnyal bíró game-ek. Viszont kétségtelen, hogy ez a játék nekem kimerítette a virtuális játszótér fogalmát. Több órányi LAN vagy online parti, de még a botok ellen is rengeteget játszottam. Töménytelen sok map (letöltve túlzás nélkül volt több, mint 300 darab) égett bele az agyamba, amit a büdös életbe sosem fogok elfelejteni (aztec, inferno, nuke, dust, dust2, assault, train, cbble, pool_day stb.). De nemcsak játékot, hanem mint programot is rohadtul éltem, a console-os parancsokat és a fegyverek kódjait mai napig vissza tudom mondani, utóbbi hangjait meg egyszerűen imádom.
Másoknál a COD 1-2, az első Battlefield, a Quake 3, vagy az Unreal Tournament voltak a gyerekkor definiáló címek, nekem ez volt az egyik meghatározó. Volt egy olyan frenetikus, megmagyarázhatatlan varázsa, ami mérhetetlenül bevonzott újra és újra. Tényleg mint egy nagybetűs játszótér, amiben órákat, napokat, heteket el tudtam veszni.