Nem hittem volna, hogy egy semmiből érkező indie game fog még az idén hatalmas meglepetést okozni. Lenyűgöző vizualitással, agyafúrt rejtvényekkel, kiváló zenékkel, hangokkal teli platformer, ami a sajátos narratívájával még érzelmi behatást is elő tud hozni. A játékmenet eszméletlen kreatívan van megoldva a két fél között. A hangulata egyszerre felemelő és melankólikus. Aki szerette az utóbbi jó pár év hasonló címeit (Limbo, Inside, Little Nightmares, Unravel), azok szerintem mindenképpen próbálják ki.
Egyébként amilyen világot kreál a játék, valamennyire emlékeztetett a What Remains of Edith Finch-re is. Gyermeki fantáziavilág, miközben a gyász érzete végig ott lappang mögötte. Mintha emlékképekből tevődne össze. Frenetikus!

u.i.: Így ráaludva egy napot nagyon gondolkodóba ejtett a története, ami egy mélyebb réteget ad neki.

--- SPOILER!!! ---

Szerintem azért van fiatalabb hangja a lánynak és idősebb hangja az árnyékának, mert a lány valójában régen meghalt és az árnyéka igazából a lelkét szimbolizálja, ami ugye tovább élt. És az én teóriám szerint az a férfi hang, akit elvétve hallunk, az az apuka, akinek a fejében lejátszódik ez a történet, hogy mennyire hiányzik neki és milyen élete lehetett volna a lányának.

--- SPOILER VÉGE!!! ---

Lehet csak én magyarázom bele, de amilyen eszközökkel mesél a játék szerintem simán lehet egy ilyen értelmezése, érzésvilága.