Eszméletlen jól kikevert mixtúra, ami közben a maga lábán is betonbiztosan megáll. A Resident Evil Village tovább építi vissza a sorozat nimbuszát, amit 4 éve a RE7 ásott ki a sírból. Oda meg vissza voltam érte!
Két lényeges alappillér kell, hogy úgymond a nívós Resi élmény meglegyen. A hangulatteremtés, és a szórakoztatási faktor. Ha az előbbi jócskán redukálódik, akkor csak az utóbbival tud profitálni az aktuális epizód. Hangulat terén a modern érában voltak minőségbeli zuhanások, mert a horror jelentősen alá volt rendelve az akciónak. Utóbbi nem baj hogyha van, csak ne nyomja el az előbbit. A RE7 pedig pont azt hozta vissza, amit az ősfanok (köztük én is) totál elveszni láttak. A túlélő horrort. Az előzetesek és a demók alapján mégis úgy tűnt, a Village sokkal inkább a RE4 sémájára alapoz szervesen, a horror-akció határmezsgyéjén tökéletesen egyensúlyozva. Végeredményben pedig nemhogy nem érződik olcsó copypaste-nek, de csúcsra járatja saját kialakított közegét.
Atmoszféragenerálásban első osztályú munka. Egy olyan masszívan élő, lélegző, változatos, részletgazdag helyszínt varázsoltak, a büntető RE Engine-nel, ami valami elképesztő. Olyannyira, hogy még a kirekesztett, félelemben tartott helyi túlélőket is bemutatják egy rövid időre. Amire viszont abszolút nem voltam felkészülve, hogy mekkora is ez a terület. Túlzás nélkül, Resi játékban ennyire még soha nem merültem el a felfedezés élményében, óriási flow érzés volt átkutatni még a legutolsó pottyantós WC-t is. Egyszerűen képtelen voltam ezzel betelni. Annyi rejtett kincset, korábban be nem járt helyet lehet kitaposni, átnézni, amik mellett könnyedén el is haladhat az ember. Szerintem RE gameben ilyen sokszor még nem használtam a térképet. Azonban picit hátrány, hogy ha elhagytam valamit, utólag nem mindig engedett vissza. Hiába vannak megjelölve pirossal a belső terekben lévő, eldugott tárgyak, volt olyan alkalom (pl a kastély tetőterén), hogy 20 percig csak azt kerestem. A kinti területeknél még ez a jelzés sincs meg, így simán előfordult, hogy magam mögött hagytam egy-egy értékes item-et.
A hangvételéből adódóan a Village máshogy kezeli a horrort, mint a RE7. Nem annyira nyomasztó, nem mindig van arcba tolva, de végig folyamatosan ott lappang, amire a morajló zene (de még inkább mikor csak baljós zajok vannak) rápakol pár lapáttal. Sosem volt a széria osztályrésze a mélyenszántó, komoly érzelmeket kiváltó történet, de a maga keretein belül ki tudott alakítani egy sodró lendületű, magával ragadó hatást, minden hülyesége, következetlensége ellenére. Itt ez még megvan toldva pár bizarrnak ható csavarral is.
Logikát és realista megközelítést gyakran figyelmen kívül hagyva létezett mindig a cselekmény, elég csak a faramuci gépi mechanizmusokra gondolni, amik a továbbhaladáshoz kellettek. Ezek az elemek ebben is nagy teret kapnak. A RE7-től datálva a készítők rendre erős kezdést durrantottak, ez alól a Village sem kivétel. Ethan figuráját kellően mélyítették, ugyanakkor groteszkbe hajló szituációi, elmés egysorosai újra itt vannak. No, de az antagonisták felvonultatása, frakcióik ábrázolása vitte a show-t. Kiemelném azt a jelenetet, mikor főhősünk előtt ott vannak mindnyájan és élvezet volt figyelni, ahogy viszonyulnak egymáshoz, milyen ellentétek, nézet különbségek vannak még ezen az ördögi körön belül is. Ezek ugyan apróságok, de szerintem pont ezektől lesz több az élmény.
Az ötletes puzzle feladványokkal sincs híján a játék, ahogy a kereskedő, Duke funkcióját is kreatívan gondolták tovább a RE4-es eladóhoz képest. Vicces volt, ahogy egy félmondat erejéig még meg is említi Duke és konkrétan a barátjaként hivatkozik rá. És nemcsak a korábbi részekkel kapcsolatban vannak apró utalások, akár feljegyzésekből vagy tárgyakból, hanem filmes referenciák is olykor bevillantak (The VVitch, Sinister, The Ring, Underworld, Van Helsing, stb.)
Ami először fura volt, a már korábban említett váltás az utolsó kb 1,5 óránál. Önmagában nézve szórakoztató, csak a korábbi töltényspórolós, túlélésre fókuszáló metódus után nem igazán tudtam rákoncentrálni erre a stílusra. Aztán ahogy visszagondoltam erre a szegmensre, el tudtam fogadni, mert a sztori szempontjából van mögöttes motiváció, és ahogy alátolják az 1. trailer zenéjét, az adott egy jókora plusz adrenalinfröccsöt. Btw a The Mercenaries alatt is pokoli jól működik. Pláne ha beleveszem azt, hogy a játék félelemkeltésben erősen kompenzál a Beneviento kúriával, ami a sorozaton belül csont nélkül az egyik legparább szekvencia, akkor ez az akciódúsabb szakasz is igazából élvezhető.
Verdiktként, a Village nálam feliratkozott a széria egyik legjobbjává, a hangulatteremtés és a szórakoztatás együttes remekműve. A sorozat 25 éves távlatát végignézve, pedig ez több mint bravúros eredmény. Az biztos, hogy vevő leszek a folytatásra, amilyen cliffhangert hagyott a stáblista utáni jelenetben, és bár korábban szkeptikus voltam egy esetleges RE4 Remake-kel, ha ilyen mértékű alapossággal tesznek hozzá, akkor tárt karokkal várom.
Két lényeges alappillér kell, hogy úgymond a nívós Resi élmény meglegyen. A hangulatteremtés, és a szórakoztatási faktor. Ha az előbbi jócskán redukálódik, akkor csak az utóbbival tud profitálni az aktuális epizód. Hangulat terén a modern érában voltak minőségbeli zuhanások, mert a horror jelentősen alá volt rendelve az akciónak. Utóbbi nem baj hogyha van, csak ne nyomja el az előbbit. A RE7 pedig pont azt hozta vissza, amit az ősfanok (köztük én is) totál elveszni láttak. A túlélő horrort. Az előzetesek és a demók alapján mégis úgy tűnt, a Village sokkal inkább a RE4 sémájára alapoz szervesen, a horror-akció határmezsgyéjén tökéletesen egyensúlyozva. Végeredményben pedig nemhogy nem érződik olcsó copypaste-nek, de csúcsra járatja saját kialakított közegét.
Atmoszféragenerálásban első osztályú munka. Egy olyan masszívan élő, lélegző, változatos, részletgazdag helyszínt varázsoltak, a büntető RE Engine-nel, ami valami elképesztő. Olyannyira, hogy még a kirekesztett, félelemben tartott helyi túlélőket is bemutatják egy rövid időre. Amire viszont abszolút nem voltam felkészülve, hogy mekkora is ez a terület. Túlzás nélkül, Resi játékban ennyire még soha nem merültem el a felfedezés élményében, óriási flow érzés volt átkutatni még a legutolsó pottyantós WC-t is. Egyszerűen képtelen voltam ezzel betelni. Annyi rejtett kincset, korábban be nem járt helyet lehet kitaposni, átnézni, amik mellett könnyedén el is haladhat az ember. Szerintem RE gameben ilyen sokszor még nem használtam a térképet. Azonban picit hátrány, hogy ha elhagytam valamit, utólag nem mindig engedett vissza. Hiába vannak megjelölve pirossal a belső terekben lévő, eldugott tárgyak, volt olyan alkalom (pl a kastély tetőterén), hogy 20 percig csak azt kerestem. A kinti területeknél még ez a jelzés sincs meg, így simán előfordult, hogy magam mögött hagytam egy-egy értékes item-et.
A hangvételéből adódóan a Village máshogy kezeli a horrort, mint a RE7. Nem annyira nyomasztó, nem mindig van arcba tolva, de végig folyamatosan ott lappang, amire a morajló zene (de még inkább mikor csak baljós zajok vannak) rápakol pár lapáttal. Sosem volt a széria osztályrésze a mélyenszántó, komoly érzelmeket kiváltó történet, de a maga keretein belül ki tudott alakítani egy sodró lendületű, magával ragadó hatást, minden hülyesége, következetlensége ellenére. Itt ez még megvan toldva pár bizarrnak ható csavarral is.
Logikát és realista megközelítést gyakran figyelmen kívül hagyva létezett mindig a cselekmény, elég csak a faramuci gépi mechanizmusokra gondolni, amik a továbbhaladáshoz kellettek. Ezek az elemek ebben is nagy teret kapnak. A RE7-től datálva a készítők rendre erős kezdést durrantottak, ez alól a Village sem kivétel. Ethan figuráját kellően mélyítették, ugyanakkor groteszkbe hajló szituációi, elmés egysorosai újra itt vannak. No, de az antagonisták felvonultatása, frakcióik ábrázolása vitte a show-t. Kiemelném azt a jelenetet, mikor főhősünk előtt ott vannak mindnyájan és élvezet volt figyelni, ahogy viszonyulnak egymáshoz, milyen ellentétek, nézet különbségek vannak még ezen az ördögi körön belül is. Ezek ugyan apróságok, de szerintem pont ezektől lesz több az élmény.
Az ötletes puzzle feladványokkal sincs híján a játék, ahogy a kereskedő, Duke funkcióját is kreatívan gondolták tovább a RE4-es eladóhoz képest. Vicces volt, ahogy egy félmondat erejéig még meg is említi Duke és konkrétan a barátjaként hivatkozik rá. És nemcsak a korábbi részekkel kapcsolatban vannak apró utalások, akár feljegyzésekből vagy tárgyakból, hanem filmes referenciák is olykor bevillantak (The VVitch, Sinister, The Ring, Underworld, Van Helsing, stb.)
Ami először fura volt, a már korábban említett váltás az utolsó kb 1,5 óránál. Önmagában nézve szórakoztató, csak a korábbi töltényspórolós, túlélésre fókuszáló metódus után nem igazán tudtam rákoncentrálni erre a stílusra. Aztán ahogy visszagondoltam erre a szegmensre, el tudtam fogadni, mert a sztori szempontjából van mögöttes motiváció, és ahogy alátolják az 1. trailer zenéjét, az adott egy jókora plusz adrenalinfröccsöt. Btw a The Mercenaries alatt is pokoli jól működik. Pláne ha beleveszem azt, hogy a játék félelemkeltésben erősen kompenzál a Beneviento kúriával, ami a sorozaton belül csont nélkül az egyik legparább szekvencia, akkor ez az akciódúsabb szakasz is igazából élvezhető.
Verdiktként, a Village nálam feliratkozott a széria egyik legjobbjává, a hangulatteremtés és a szórakoztatás együttes remekműve. A sorozat 25 éves távlatát végignézve, pedig ez több mint bravúros eredmény. Az biztos, hogy vevő leszek a folytatásra, amilyen cliffhangert hagyott a stáblista utáni jelenetben, és bár korábban szkeptikus voltam egy esetleges RE4 Remake-kel, ha ilyen mértékű alapossággal tesznek hozzá, akkor tárt karokkal várom.