A szeptember 21-én debütált Separate Ways pedig tökéletes DLC-je egy perfect remake-nek. Az alkotók megint úgy mertek markánsan változtatni, izgalmas, új dolgokat beleszőni Ada sztorivonalába, hogy az ő motivációi átláthatóbbak, hihetőbbek legyenek, precíz kapcsokkal tűzve magát a főkampányhoz.
Sok meglepő apróság, kisebb szakasz helyet kapott az eredetiből, amit nem is vártam volna. (A piszok menőn továbbgondolt lézerfolyosós rész, a bányában lévő passzírozó csapda, a felvonó gondola, a faltörő gépezet stb.) Egy sidekarakter sorsa máshogy, de érdekesen lett elvarrva, illetve előzetesen tartottam attól, hogy „AZ” a bossharc, ami Leon-nál kimaradt skippelve lesz. Átírt lett ugyan, de beigazolódott az elméletem és nem hagytak cserben a készítők.
Luis személye több teret kapott, aminek örültem, Ada pedig most is masszívan vonzza a szemet. Titokzatosságával, kisugárzásával, vagányságával még mindig az egyik kedvenc karakterem. Külön plusz, hogy a Grapple Gun funkcióját okosan, rohadt jól kihasználták az egyes harcoknál. El Gigante!!!
Intenzíven csengő zenéket komponáltak ide is, a régi SW-ből szintén hoztak át ide, ami nyilván alap. A fősztoriban lévőket remekül igazították Ada stílusára, sőt, ami abszolút szívmelengető volt, hogy az eredeti RE2-ből is emeltek át módosított hangzású tételeket.
Hiányérzet nélküli, abszolút méltó DLC-t kaptam, prémium minőségben. Bár az eredeti RE4 a DLC-vel együtt mindig mestermű marad nálam, most így végigvíve a teljes élményt, a RE4R a mostani Separate Ways kiegészítéssel úgy tudott túlnőni rajta, és mert hibátlanul továbbgondolt lenni, hogy közben az original szellemisége tetőtől talpig megvan benne. Rajongóként ez isteni érzés! ♥