Bevallom őszintén, keményvonalas Resident Evil rajongónak tartom magam, a régi trilógiát számtalanszor végigjátszottam, ahogy a PS2-es éra egyenesági részeit a spin-off címekkel együtt, illetve az új generáció főbb Resi játékait is. Az első találkozásom a sorozattal az original RE3-hoz köthető még 2004-ben (de már előtte is láttam belőle gameplay-eket) és szinte egyből beleszerettem.
Fantasztikusan jól adagolt game volt, tele feszültséggel, amit főként Nemesis szolgált, aki végig üldözött az egész játék során. Majd nem sokkal később kijátszottam RE2-t és ezek után pattant el bennem igazán valami, és ettől az érzéstől valami olyan felfoghatatlanul nagy rajongója lettem a franchise-nak, hogy az szavakkal nehéz körülírni. Ezután egy kicsit árnyalódott is bennem a 3. rész, ugyanis a második felvonás megmutatta, hogy a Resi játékok nemcsak abból állnak, hogy egy főboss kerget téged a stáblistáig, és hogy a feszültségforrás nemcsak az akcióból eredeztethető, hanem az igazi zsigeri horrorral és a túlélő, felfedezős élménnyel együtt egy olyan elegyet alkot, ami szerintem anno abszolút egyedülállónak számított.
Szóval ezek után igaz, hogy a RE3-hoz már kissé máshogy álltam hozzá, mégis amikor a Capcom a tavalyi RE2 Remake után bejelentette rövid időn belül a RE3 Remake-et nagyon kíváncsi voltam, hogy tudja-e hozni azt a zseniális bravúrt, amit az előző feldolgozás vagy egyáltalán az eredeti szintjét. Őszintén szólva, szórakoztató game lett valóban, viszont voltak elég komoly hiányérzeteim és emiatt lett nálam mérsékeltebb csalódás. Maga az óratorony kihagyása az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Az egy már-már művészien hangulatos helyszín volt az eredetiben, és az ott lévő kristályköves rejtvény, vagy a zenedoboz dallamának beállítása külön esszenciát adott a játéknak. A másik nagyon hiányolt dolog az óriásféreg volt, a parkkal és a temetővel. Szerintem az a bossharc is vagy a választási lehetőségek, egy külön színfoltot adtak az izgalmas hangulathoz.
A harmadik pedig maguk a fejtörők mellőzése, mert dacára annak, hogy az original RE3 sokkal inkább akció orientáltabb, de voltak benne olyan puzzle részek, amikkel akár több tizen perceket is eltöltöttem. Szóval a kaland jellege azért érezhető volt pár helyen.
Ha ezek benne lettek volna akkor a játékidőt is ki lehetett volna húzni 10-15 órára és akkor talán elégedettebben álltam volna fel a játék elől. Így viszont, annak ellenére, hogy tetszett, kissé keserű szájízzel néztem végig a stáblistát.
Amúgy a játék első fele, (amíg a városban vagyunk) szerintem baromi jól működik. Különösen a pazarul megvalósított, intenzív nyitószekvencia illetve a tetőtéri harc Nemesis ellen volt a játék csúcspontja. Raccoon City milliője rendkívül jól megágyaz a hangulatnak, elsőkézből tapasztaljuk meg az ott kialakult káoszt, és itt még éreztem, hogy az alkotók igyekeznek hűek maradni a régi játékhoz. Megidéződnek benne ismerős helyszínek, frappánsan kapcsolódik az előző remake-hez, Jill észbontóan vonzza a szemet, és amikor felcsendülnek a klasszikus játék dallamai, azért az megnyugtatta a rajongói lelkem.
Viszont ahogy elhagytam a várost, onnantól átment nálam a játék fantáziátlanba és ott éreztem elmenni az alkotóknál a tiszteletadást az eredeti felé, és a túlélő kaland mivolta csak minimálisan van jelen. Legfőképpen ez okozhatta a rövid játékidőt, az összecsapott hatást, és nem is azzal van bajom, hogy nincs benne minden az eredetiből, hanem olyan jelenetekre, stílusra váltották ezeket ki, ami valljuk be őszintén nem a legjobb referencia. Konkrétan RE6-ot megidéző harcokkal szembesültem helyenként, amiket csak tetéz a hunterek által előszeretettel bevetett instant halált okozó támadások, illetve amikor Nemesis ha egyszer megüt onnantól nagy eséllyel nem hagy felkelni és sanszod nincs heal-elni közben. Mondanom sem kell mennyire bődületesen frusztrálóvá teszi ilyenkor a próbálkozásokat. Ha még 1-2 évet rátoltak volna a fejlesztésre, akkor lehetett volna közel egy olyan igazi, remekbe szabott élmény, mint az eredeti RE3.
Lehet amúgy túl nagy elvárásokat fűztem hozzá, de szerintem jogosan. Mert nekem a tavalyi RE2 Remake egy hihetetlen nagy élmény volt, abszolút mesterműnek és a legjobb Resident Evil-nek tartom. Annyira át tudta adni az eredeti szellemiségét, szívvel-lélekkel, úgy hogy közben megfelelt a modern kornak is, hogy az több mint zseniális.
Így összességében érzésre ez egy marha jól kinéző (mert az RE Engine itt is mutatós), egy sztoriszálon futó Revelations 3-ként csapódott le. Ami persze összegészében egy tök szórakoztató trip, csak az eredeti játék, vagy a RE2 Remake fényében nem ennyit vártam. Csak remélni tudom, hogy ha a Capcom tényleg a veterán fejlesztőket bevonva csinálja tovább a remake projekteket, akkor egy esetleges Code: Veronica vagy Dino Crisis újra feldolgozására inkább szánják rá az időt (2-3-4 évet). Mert ha elsietik, ráülnek az eredményekre, és visszaélnek a rajongók bizalmával, akkor megint oda jutunk, mint a RE6 idején.
Fantasztikusan jól adagolt game volt, tele feszültséggel, amit főként Nemesis szolgált, aki végig üldözött az egész játék során. Majd nem sokkal később kijátszottam RE2-t és ezek után pattant el bennem igazán valami, és ettől az érzéstől valami olyan felfoghatatlanul nagy rajongója lettem a franchise-nak, hogy az szavakkal nehéz körülírni. Ezután egy kicsit árnyalódott is bennem a 3. rész, ugyanis a második felvonás megmutatta, hogy a Resi játékok nemcsak abból állnak, hogy egy főboss kerget téged a stáblistáig, és hogy a feszültségforrás nemcsak az akcióból eredeztethető, hanem az igazi zsigeri horrorral és a túlélő, felfedezős élménnyel együtt egy olyan elegyet alkot, ami szerintem anno abszolút egyedülállónak számított.
Szóval ezek után igaz, hogy a RE3-hoz már kissé máshogy álltam hozzá, mégis amikor a Capcom a tavalyi RE2 Remake után bejelentette rövid időn belül a RE3 Remake-et nagyon kíváncsi voltam, hogy tudja-e hozni azt a zseniális bravúrt, amit az előző feldolgozás vagy egyáltalán az eredeti szintjét. Őszintén szólva, szórakoztató game lett valóban, viszont voltak elég komoly hiányérzeteim és emiatt lett nálam mérsékeltebb csalódás. Maga az óratorony kihagyása az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Az egy már-már művészien hangulatos helyszín volt az eredetiben, és az ott lévő kristályköves rejtvény, vagy a zenedoboz dallamának beállítása külön esszenciát adott a játéknak. A másik nagyon hiányolt dolog az óriásféreg volt, a parkkal és a temetővel. Szerintem az a bossharc is vagy a választási lehetőségek, egy külön színfoltot adtak az izgalmas hangulathoz.
A harmadik pedig maguk a fejtörők mellőzése, mert dacára annak, hogy az original RE3 sokkal inkább akció orientáltabb, de voltak benne olyan puzzle részek, amikkel akár több tizen perceket is eltöltöttem. Szóval a kaland jellege azért érezhető volt pár helyen.
Ha ezek benne lettek volna akkor a játékidőt is ki lehetett volna húzni 10-15 órára és akkor talán elégedettebben álltam volna fel a játék elől. Így viszont, annak ellenére, hogy tetszett, kissé keserű szájízzel néztem végig a stáblistát.
Amúgy a játék első fele, (amíg a városban vagyunk) szerintem baromi jól működik. Különösen a pazarul megvalósított, intenzív nyitószekvencia illetve a tetőtéri harc Nemesis ellen volt a játék csúcspontja. Raccoon City milliője rendkívül jól megágyaz a hangulatnak, elsőkézből tapasztaljuk meg az ott kialakult káoszt, és itt még éreztem, hogy az alkotók igyekeznek hűek maradni a régi játékhoz. Megidéződnek benne ismerős helyszínek, frappánsan kapcsolódik az előző remake-hez, Jill észbontóan vonzza a szemet, és amikor felcsendülnek a klasszikus játék dallamai, azért az megnyugtatta a rajongói lelkem.
Viszont ahogy elhagytam a várost, onnantól átment nálam a játék fantáziátlanba és ott éreztem elmenni az alkotóknál a tiszteletadást az eredeti felé, és a túlélő kaland mivolta csak minimálisan van jelen. Legfőképpen ez okozhatta a rövid játékidőt, az összecsapott hatást, és nem is azzal van bajom, hogy nincs benne minden az eredetiből, hanem olyan jelenetekre, stílusra váltották ezeket ki, ami valljuk be őszintén nem a legjobb referencia. Konkrétan RE6-ot megidéző harcokkal szembesültem helyenként, amiket csak tetéz a hunterek által előszeretettel bevetett instant halált okozó támadások, illetve amikor Nemesis ha egyszer megüt onnantól nagy eséllyel nem hagy felkelni és sanszod nincs heal-elni közben. Mondanom sem kell mennyire bődületesen frusztrálóvá teszi ilyenkor a próbálkozásokat. Ha még 1-2 évet rátoltak volna a fejlesztésre, akkor lehetett volna közel egy olyan igazi, remekbe szabott élmény, mint az eredeti RE3.
Lehet amúgy túl nagy elvárásokat fűztem hozzá, de szerintem jogosan. Mert nekem a tavalyi RE2 Remake egy hihetetlen nagy élmény volt, abszolút mesterműnek és a legjobb Resident Evil-nek tartom. Annyira át tudta adni az eredeti szellemiségét, szívvel-lélekkel, úgy hogy közben megfelelt a modern kornak is, hogy az több mint zseniális.
Így összességében érzésre ez egy marha jól kinéző (mert az RE Engine itt is mutatós), egy sztoriszálon futó Revelations 3-ként csapódott le. Ami persze összegészében egy tök szórakoztató trip, csak az eredeti játék, vagy a RE2 Remake fényében nem ennyit vártam. Csak remélni tudom, hogy ha a Capcom tényleg a veterán fejlesztőket bevonva csinálja tovább a remake projekteket, akkor egy esetleges Code: Veronica vagy Dino Crisis újra feldolgozására inkább szánják rá az időt (2-3-4 évet). Mert ha elsietik, ráülnek az eredményekre, és visszaélnek a rajongók bizalmával, akkor megint oda jutunk, mint a RE6 idején.