Nagyon éltem ezt a röpke 6 órát. Leginkább walking simulator és puzzle game-ként funkcionál, és bár a gunplay-ben akadnak ötletes megoldások, e téren lerí a határozatlanság. Az aprólékosan kimunkált art design-nal felvértezett zseniális atmoszféra viszont mindent uralt.

Átjárta az egészet az agónia, amit szintén részletes, durván ábrázolt testhorroron keresztül éreztettek. Mintha egy élő szervezet belsejében haladtam volna, ahogy a fegyverek és az egyes mechanizmusok panelei is izmokból, inakból, csontokból állt volna össze. Elképesztő. Se térkép, se dialógus, se kapaszkodó nincs, a háttérsztorit látképek, cselekedetek alapján lehetett valamennyire teoretikusan fejtegetni. Nagyon tetszett, hogy magamra voltam utalva, ezáltal még inkább idegennek éreztem magam ebben az ismerősnek ható, mégis ismeretlen világban.
Amit amúgy nyomatékosít a pokoli erős soundtrack. A fegyver váltást, újratöltést, lőszer utánpótlást és hp utántöltést kreatívan oldották meg, viszont tényleg beleerőltetettnek hat ez a mechanika, ami amúgy a játék vége felénél lévő harc(ok) közben ütköztek ki legjobban.

Mindezekkel együtt ettől a fejlesztő csapattól, egy kezelhetőbb gunplay-jel simán vevő lennék egy Alien játékra, mert azt az esszenciális Giger által vizionált légkört olyan profizmussal adták át, amire szerintem a néhai mester is elismerően bólint odafent.